Mindig azt hangoztatom, hogy a dolgoknak az eredeti, lelki okát is meg kell oldanunk. Nem elégséges csupán a látható tüneteket kezelni. Például, amikor valaki fogyókúrába kezd anélkül, hogy a hízásának a lelki okait is kioldaná, az élete örök küzdelemmé változik. Hiába olyan a diéta, hogy “nem éhezel”, a szervezeted akkor is így fogja fel. Ugye mindenki ismer ilyen történetet, vagy talán maga is átélte már, hogy hát minden olyan jól ment addig, amíg… Mondjuk elkezdtem egyetemre járni, és már nem tudtam a fogyókúrámra koncentrálni. Kimaradt egy-két edzés, aztán betoltam egy fél csokitortát. Ismerős a sztori?
Fontos megérteni tehát, hogy a tünetek vagy betegségek lelki kezelése nem azt jelenti, hogy kihajítjuk a gyógyszereket, és soha többé nem járunk orvoshoz, hanem a puszta imádkozástól várjuk el a változást. Mivel az ember holisztikus lény, azaz több síkon létezik, értelemszerűen annál hatékonyabb az eredmény, minél inkább összehangoltan kezeljük ezeket a különböző síkokat. Amellett tehát, hogy eljár az illető orvosi kezelésekre, érdemes “lelki kezelésekre” is eljárni, hogy a változás, illetve a gyógyulás tartós legyen. Vannak ezenkívül konkrét esetek, amelyek annyira akutak a fizikai világban, hogy nem várhatunk vele, míg a lelki-energetikai változás elterjed odáig, hogy a fizikait is megváltoztassa. Például vakbélgyulladás esetén sebészhez kell menni, nem reikimesterhez. Persze a műtéttel egyidőben lehet küldeni az energiát arra, hogy jól sikerüljön a műtét, gyors legyen a felépülés, és a többi. Azonban érdemes ezzel párhuzamosan (és a műtét után) abban is gondolkodni, hogy a betegség, illetve az esemény lelki okát is kioldjuk, hogy ne kelljen annak újra, más szinten, keményebben megismétlődnie.
kép: freepik
És mi van akkor, ha a műtét sikerül, de a beteg mégis meghal? Nem szeretnék senkit sem áltatni. Bizony az élet ilyen, az emberek néha meghalnak. Valamiért eljött az ideje, valamiért a lélek nem akar többé abban a testben tartózkodni. És ezt borzasztóan nehéz elfogadnunk, főleg akkor, ha nagyon fiatal illetőről van szó, vagy olyasvalakiről, aki a tudati szintjén egyáltalán nem akart meghalni, sőt ragaszkodott az élethez. Ilyenkor nem az a probléma, hogy a lelki segítő nem volt elég jó. Sem az, hogy az orvos vagy a kezelés ne lett volna elég jó. Egyszerűen sajnos benne van a pakliban, hogy aki él, az meg is hal. Ilyenkor szó lehet az életben maradottak további kezeléséről, hogy fel tudják dolgozni a gyászt, illetve az egész balszerencsés eseményt helyére tudják tenni a saját életükben. Miért? Mert le lehet egy életet úgy élni, hogy másokra haragszom, mert meghalt egy hozzátartozóm, csak hogy ez is, mint minden negatív érzelem, tőlem vesz el energiát, ami idővel a saját megbetegedésemhez vezet, és a többi és a többi.
Összefoglalva tehát: bármely fizikai tünet megjelenése esetén a tünet fizikai (szükség esetén orvosi) kezelése mellett érdemes annak lelki okait is feltárni a tartós gyógyulás vagy változás érdekében. Nincsen csodás megoldás, mint ahogy az orvostudomány sem nyújt 100% garanciát a gyógyulásra, de holisztikus megközelítés esetén legalább esélyünk van rá, hogy a testünkben zajló folyamatokat megértsük, és tartós megoldásokat tudjunk találni.
Különösen javaslom a kezelést az alábbi esetekben: bármiféle függőség (dohányzás, játékfüggés, stb.), bármiféle súlyproblémák (elhízás, bulímia, anorexia, stb.), pánikbetegség, autoimmun betegségek, krónikus betegségek, rák.
Szeretettel: Debrei Helga
Bejelentkezés, időpont foglalás:
shinbei78[kukac]gmail[pont]com