Még gyerek voltam, emlékszem, amikor elkezdett terjedni a “keep smiling” divat Amerikából. Talán valami magazinban olvashattam róla először. Hogy ezt az amcsik milyen jól feltalálták, hogy bármi van, csak mosolyogjál, és majd jó lesz. Erre még ráerősítettek a később terjedő ezoterikus és egyéb praktikák, Titok és társai. Mindig baromira pozitívnak kell lenned, mert különben jaj lesz neked. Nem tudsz teremteni, nem lesznek kapcsolataid, és minden tönkremegy körülötted, ha csak egy pillanatra is negatív gondolatod van. És persze a program működik: van negatív gondolatod, mivel ember vagy, és ez a velejárója, ezért azzal bünteted magad tudat alatt, hogy tényleg elromlanak a dolgaid. Persze azzal magyarázod, hogy ez az Univerzum törvénye, negatív gondolatod volt, hát nem is csoda, hogy így lett. Ezzel pedig a program mélyebben bevésődik. Ördögi kör.
Ez a jelenség már odáig is elmegy, hogy ha sírsz, akkor depressziós vagy – nesze, itt egy bogyó, ezt vedd be, nem sírsz többet! Mondjuk innentől nem is emlékszel semmire és nem veszel részt a saját életedben, de ki a fenét érdekel? A lényeg, hogy szociális értelemben ne okozz problémát. Nehogy már mások feszengjenek körülötted, mert te sírdogálsz, ők meg nem tudnak mit kezdeni ezzel.
Csoda Kitty fanart
Ha láttad A Lego kaland című filmet, Csoda Kitty (Unikitty), az egyszarvú macska tökéletesen ábrázolja ezt a jelenséget. Ide semmi negativitást nem engedünk be. Oké, de ha nincs semmi baj, akkor hogyan hozzuk rendbe a helyzetet? Lehet feltartott fejjel mosolyogva járkálni, és naponta ötvenszer elmondani, hogy egészséges vagy, de amíg be nem látod és el nem ismered, hogy beteg vagy, addig nem fogsz meggyógyulni. Amíg nem ismered el, hogy problémád van, addig nem fog elmúlni.
Részben van benne igazság, a mosolygós módszer működik. Hiszen a testi és lelki folyamatok oda-vissza hatnak, tehát, ahogyan endorfin termeléskor mosolygásra támad ingerenciád, úgy mosolygáskor az agy beindítja az endorfin termelést. Ez azonban csak egy látszólagos, tüneti kezelés. Olyan, mintha a levágott végtagot egy sebtapasszal próbálnád kezelni. Vagy életszerűbb példát mondok: talán neked is volt már dolgod a háztartásban a bűzös lyuk szindrómával. Amikor valamelyik lefolyó istentelen szagot áraszt a lakásban. És ez a borzalmas illat csak terjed, csak terjed, mindenhol érezni. Átmenetileg persze ki lehet rakni egy légfrissítőt, de ahogy a probléma súlyosbodik, ezzel csak azt érjük el, hogy a bűz és a vegyi műillat keveredéséből pokoli szag kerekedik. Van, aki hónapokig csinálja ezt, és próbálja megúszni az alja munkát. Hogy igenis fel kell húzni a gumikesztyűt (vagy a vegyvédelmi ruhát), és bele kell menni a bűz forrásába. A rothadó, sötét gusztustalanságba. És igen, amikor végre szétszeded a szifont, vagy nekiesel a lefolyónak a csőgörénnyel, először minden rosszabb lesz csak. Elárasztja a helységet a mocsok, a bűz meg egyre erősödik, és végül valami nyálkás, undorító csomagot kell eltüntetned. De ezután, és csak ezután, a lakásodba visszatérhet a friss illat. Mind tudjuk, amikor felbontjuk az újabb légfrissítő csomagolását, hogy inkább a csövekbe kéne belemászni. Lapítunk egy darabig, de nem lehet ezt örökké csinálni.
Ez a helyzet az oldásokkal is. A kellemetlen érzéseket egy ideig lehet a szőnyeg alá söpörni. Lehet erőltetetten mosolyogni, lehet nem beszélni róla, lehet nem gondolni rá. De attól még ott lesznek. És előbb vagy utóbb, így vagy úgy, de a felszínre törnek. Idegösszeomlás, váratlan negatív fordulatok az életben, netán súlyos betegségek, szívroham, miegymás.
Az örökös kényszermosoly helyett próbáljunk különbséget tenni a panaszkodás és aközött, amikor a megoldás építő jellegű szándékával mondjuk el a problémát. Tudod, ha beteg vagy, és lemész az orvoshoz, megkérdezi, hogy hogy vagy, neki sem azt mondod, hogy kösz jól, doki. Mert akkor az lenne a következő kérdése, hogy oké, de akkor minek jöttél ide, süsd meg. A “negativitás” az, amikor csak ismételgeted a fájdalmaidat anélkül, hogy valójában változtatni akarnál rajta. Amikor nem csak elmondod valakinek, de nyitott vagy a megoldásra, az teljesen elfogadható, sőt ez hozhatja el a kiutat.
Összefoglalva tehát: jó dolog, ha külsődleges, átmenetileg hatékony módszerekkel segítjük át magunkat átmenetileg bizonyos helyzeteken, de észben kell tartani, hogy csak a probléma valódi okának kezelése szünteti meg véglegesen a tüneteket is. Az érzéseket, a negatívakat is, először meg kell élni, fel kell ismerni, mert anélkül nem lehet sem feldolgozni sem elengedni.
Az önmagával vívódó, elégedetlen, helyzeteivel küszködő ember lehet pszichésen egészséges, sőt! – belső küzdelmei éppen az egészségéből, problémabelátásából, a változás és a változtatás igényéből fakadnak. [Popper Péter]
Bejelentkezés, időpont foglalás egyéni kezelésre: shinbei78@gmail.com
SaveSave
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: