Akár a flow elméletről, akár a buddhista filozófiáról van szó, könnyen találkozhatunk azzal az elmélettel, miszerint úgy kellene élni a mindennapi életünket, hogy közben legyen róla éber tudomásunk, hogy bármelyik pillanatban meghalhatunk. Élj úgy, hogy tedd barátoddá a halált, és akkor nem lesznek megbánások, felesleges cuccok, sem elpazarolt éjszakák. Nekem ez a dolog valahogy soha nem ment.
Útkeresés, merre menjek?
Nem azért, mert a halálfélelem elvenné az eszemet. Mert vannak, akik ettől tartanak, hogy ha tudatosítják saját múlandóságukat, akkor nem fognak tudni az életben semmire sem koncentrálni, mert a félelem kitölt a gondolataikban minden helyet. Ha ezek közé a személyek közé tartozol, akkor javaslom, hogy békélj meg a múlandósággal. Amíg a múlandóságot nem tudjuk élvezni, valóban nem tudjuk élvezni az életet sem. Ráadásul akár tetszik, akár nem, a dolgok változnak, elmúlnak, és ha te nem vagy kibékülve a múlandósággal (ha a sajátoddal nem vagy, akkor máséval sem), akkor rengeteg szenvedésnek nézel elébe. Gyakorlatilag nap nap után. Mert mindig van valami vagy valaki, ami vagy aki útraválik belőlünk. A megbékélés nem belenyugvást jelent, hanem a jelenség megértését, elfogadását, azt, hogy látod a helyét a nagy képben. Hogy értékeled, hogy tudod, hogy halál nélkül élet sem lenne, és ez nem csak fordítva igaz. Azt, ha valaki képtelen az elmúlással való kiegyezésre, általában egy korai elmúlás fel nem dolgozása okozza. Amint sikerül feldolgozni az emléket (emlékeket), sikeresen feloldhatod ezt a töltetet, és megszabadulsz attól a sok-sok szenvedéstől.
Na de, ott tartottunk, hogy nekem ez a “barátkozz meg a halállal és csinálj meg mindent ma, amit szeretnél” sosem ment, mégpedig azért nem, mert én meg úgy gondolom, hogy ha már tényleg haldokolnék, akkor semmit nem csinálnék. Ha úgy lenne, hogy holnap meghalok, számomra már nem sok mindennek van értelme. A könyvet, amit írok, nem tudom egy nap alatt befejezni már. Most, ha néhány oldallal több van meg belőle, és úgy hagyom félbe, az mennyivel jobb? Eljutni ide, oda vagy amoda szintén, egy nap kevés rá. És sorolhatnám. Azt gondolom, ha biztosan tudnám, hogy holnap meghalok, akkor pihengetnék (mondjuk első körben most rohadtul pánikolnék, de ebbe ne menjünk bele), megpróbálnám jól érezni magam. Kimennék a tengerpartra és nézném a hajókat. Ha már jön a Kaszás, legalább valami szép helyen érjen el.
Van, aki azt mondja, hogy ha élete utolsó napjai lennének, már számlákat sem fizetne meg ilyenek. Erről én azt gondolom, hogy annál inkább szeretnék letudni mindent, mert nem akarom a másvilágra vinni a tartozásaimat.
Egy szó mint száz, ez a tudatosítsd, hogy véges az élet, nekem annyira nem jött be.
Fogd a cuccod, és nyomás!
Ellenben az, hogy másik országba költözöm, nagyon jól megindítja azokat a folyamatokat, amelyek elérésének az érdekében javasolják a flow és a buddhizmus hívei (egyebek mellett) a halál tudatosítását.
Azaz: kidobok mindent, ami felesleges. Ami nem, azt is. Amikor másik országba költözöl, nem vihetsz magaddal mindent. Vagy hát igen, ha nagyon elszánt vagy, de rengeteg pénzbe tud kerülni a holmik ide-oda hordozgatása. Lényegében sokkal olcsóbban lehet holmikat venni, mint szállítani azokat. Tehát, ha egy vagy két bőrönddel vagy kénytelen elhagyni a lakóhelyedet, kétszer is meg fogod gondolni, hogy mi olyan értékes, hogy kifizesd érte a szállítási költséget.
Kidobja az ember azokat a nem tágyi dolgokat is, amelyek csak hátráltatják a haladásban. Rossz szokások, felesleges játszmák, ilyenekre nincs idő már, ha pár hét múlva költözünk el. Megválogatod, kivel találkozol, miről beszélgetsz, mert indul a géped nemsokára, és ezt a kis időt már olyanokkal szeretnéd tölteni, akik örömet adnak, és nem szipolyoznak ki.
Emellett rendet csinálok. Nem csak a lakásban, de a gondolataimban is. Nyilván az albérletet tisztán és rendezetten, abban az állapotban kell leadni, ahogy átvettem. Tehát a pakolás után nagytakarítás következik, ami nem csak arra jó, hogy hiánytalanul visszakapjam a depozitot, hanem arra is, hogy megtisztítsam a lakást energetikailag, illetve elvágjam az ide kötő energiaszálakat (nem maradhatok itt energetikailag sem, ugyanis az új lakásban is teljes emberként szeretnék élni). Ezzel egy időben pedig rendezem a gondolataimat is. Az emlékek, amelyek bizonyos tárgyakhoz kötődnek, és feljönnek takarítás közben, lehetnek kellemesek vagy kellemetlenek. Utóbbi esetben oldom ezeket, előbbi esetben pedig a hozzájuk való ragaszkodást kell oldani.
Ennyivel jöttem Norvégiába, és körülbelül ennyivel is fogok távozni. Bár időközben új macskahordozót vettem 🙂
Mindeközben persze igyekszem a munkámra fókuszálni, mert nekem az a legfontosabb. A tanácsadás, tanítás és könyvírás nekem nem csak foglalkozás, hanem maga az életem. Ezzel érzem teljes mértékben azonosnak magam. Tehát ez mindig elkísér, akárhova költözöm is, az leszek, ami vagyok. Debrei Helga théta konzultáns, reiki tanár, és a többi. Rengeteg titulusom van, vagy legalábbis lehetne, de magamat inkább úgy szeretném megfogalmazni, hogy Debrei Helga, aki segíteni próbál másoknak abban, hogy jól érezzék magukat a bőrükben, miközben ő maga folyamatosan tanul és fejlődik. Névjegykártyán jól mutatna ez? Na mindegy, a lényeg, hogy a munkám fontos, ez velem marad örökre, ezért az nem engedhető meg, hogy egy kis pakolás meg takarítás, ide-oda költözés ezt felborítsa.
Összefoglalva tehát, ha neked sem működik az, hogy úgy éld hatékonyabban és boldogabban az életedet, hogy arra gondolsz, bármikor meg lehet halni, akkor gondolj úgy magadra, mintha hamarosan valami messzi helyre költöznél. Takarítsd meg az energiádat a felesleges dolgokon, legyenek azok tárgyak, viselkedésminták vagy emberi kapcsolatok, és fókuszáld inkább arra, ami neked az életben nagyon fontos, legyen az a családod, a munkád, vagy egy hobbi, bármi, ami neked fontos és téged boldoggá tesz.
Bejelentkezés, időpont foglalás egyéni kezelésre: shinbei78@gmail.com