Gyakran szoktam emlegetni, hogy az oldásokkal egyre jobban van az ember, de azért jelenségek mindig vannak. A különbség annyi, hogy mérhetetlenül gyorsabban oldod meg őket, és jóval kevésbé viselnek meg. Most végre mondok egy példát.
Ma rossz napom volt. Már úgy ébredtem, hogy éreztem, semmi nem fog összejönni. Egy ismerősöm úgy fogalmazta meg ezt még régen, hogy a lesz.rt sz.r is le van sz.rva, már elnézést a kifejezésért. De így, gondolom, mindenki ismeri az érzést. Tudtam, hogy thétáznom kéne magamon, de nem volt lelkierőm hozzá. Végül is csak a jelenleg leginkább zavaró problémámra (hogy miért nem tudok elkezdeni végre rajzolni) kivetettem a Symbolon kártyát. De ettől sem lett jobb. Úgy éreztem, hogy nem értem, és egyáltalán, csak egy nagy massza van az agyam helyén.
Akkor kapcsoltam, és megnéztem a bioritmus görbéimet. Kiderült, hogy mindenem mínuszban van, és a számomra (intellektuális szintem produktív vegyes a kronobiológia szerint) legfontosabb görbe, az intellektus, mínusz 83-n áll. Ezt már többször megfigyeltem, hogy ilyen rossz napom olyankor van, ha legalább két görbém lent van, és abból az egyik az intellektuális.
Jól van, akkor megnyugtattam magam, először is, hogy nem fogok magamra haragudni azért, mert rossz napom van. Igen, tudom, sokak szerint nem is kéne ilyeneket írnom, mert a tanácsadó, coach, motivációs emberkéknek mindig mosolyogni kell és az életük tökéletes. Szerintem meg csak nem vallják be, hogy nekik is vannak rossz napjaik. És szerintem pont az adja az én hitelességemet, hogy megmutatom, tessék: a rossz napból is lehet valamit kihozni.
Szóval eldöntöttem, hogy nem fogok ezért magamra haragudni, és azért sem, mert nem tudom most rögtön kezelni magam. Úgyis el fog múlni ez egy-két napon belül, akkor pedig már lesz annyi lelkierőm, hogy nekiálljak magamon thétázni.Ezután telefonokat kellett intéznem, amihez szintén nem volt kedvem. Át is akartam tenni másik napra a telefonálgatást, de ugyanakkor éreztem, hogy ez nem lenne jó. De van ilyen, sokszor azért nehéz a választás, mert nem egy jó meg egy rossz közül kell választanunk, hanem két jó, vagy mint most: két nem annyira jó opció közül.
40 percig hívogattam az egyik, még 20 percig a másik rendelőt, de végül mind a két orvoshoz sikerült időpontot szereznem. Nem álmaim időpontjait, de meg fogom oldani.
A terembérléssel kapcsolatban a fickó nem vette fel, de este visszahívott, így végül vele is sikerült az időpontot lefoglalni.
A lakásból csak azért mentem ki, mert megbeszélt időpontom volt a masszőrrel, de fél órával előtte, mikor már a metrón ültem, lemondta. Így visszafelé kis kerülőúton jöttem, és bevásároltam, legalább holnap nem kell kimenni. És elmentem a régi lakásom előtt is, másképp nem keveredtem volna arra, csakis emiatt a malőr miatt.
Közben a buszon egy bácsi egész úton hőbörgött mellettem. Összeszorított foggal bár (és befogott orral…), de küldtem neki feltétel nélküli szeretetet.
kép: freepik
1. inkább előbb, mint később, eszembe jut, hogy esetleg bennem van a hiba, velem van a gond (bioritmus ellenőrzése), innentől fogva hibáztatás helyett én irányítok
2. nem ragadok bele a rossz érzésbe. Konstatáltam, hogy ez van, és azt is, hogy nem sokára el fog múlni. Így nem szívtam mellre ezt az egész napot, nem voltam ideges, stb.
3. ha változik a forgatókönyv, mint a sakkban, a lépésre lépéssel válaszolok. Elküldhettem volna a masszőrt az anyjába, vagy idegeskedhettem volna a fájós hátam miatt, de az nem visz előre. Viszont, ha holnap nem kell kimennem, hanem egész nap a munkára koncentrálhatok, az előre fog vinni (ezért bevásároltam).
4. mosolyogni, feltétel nélküli szeretetet küldeni mindenáron – tudván, hogy minden rossz érzés csak illúzió, és hogy valahol ott van a mélyben a lényeg: a feltétel nélküli elfogadás. Ez nem egy képmutató magatartás, ahogy sokan értelmezik, hogy szeretetet mondanak, de közben rosszakat gondolnak az illetőre. Ez inkább egy kérés vagy fohász, hogy “engedd látnom a jót ebben az emberben, tedd lehetővé, hogy meglássam, hol vagyok azonos vele”. Ez egyébként könnyű volt: ha nem dolgoznék magamon évek óta, pont úgy hőbörögtem volna ma egész nap, ahogy ő tette.
Mi ennek az egésznek az értelme? Miért éri meg csomó időt, munkát és még pénzt is belefektetni abba, hogy egy rossz napot puszta hőbörgés helyett (ami egyszerű és mindig kéznél van), ilyen marhaságokkal töltsek, mint feltétel nélküli szeretet és társai? Nagyon egyszerű: mert én érzem ettől jobban magamat.
Tudod, az oldalam szlogenje: legyél jól! Nem az a lényeg, mások mit gondolnak, jó embernek tartanak-e, hanem az, hogy TE hogy vagy. Idegesen, frusztráltan, boldogtalanul? A világot hibáztatva, hogy az egész élet sz.r? Vagy egy vállrándítással el tudod intézni ezt, és megadod magadnak azt a nyugalmat, amit ilyenkor (is) megérdemelsz? Mindez csak választás kérdése, és a döntés a TE kezedben van!
Gyönyörűszép napot kívánok neked!
Szeretettel: Helga
Ha szeretnéd, hogy segítsek neked is megtalálni a belső boldogságodat, a személyes egyensúlyt, akkor keress bátran!
Időpont egyeztetés személyes konzultációra: shinbei78@gmail.com
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: