Pokoli párkapcsolat 2. – érzelmi és lelki terror

A múltkor tévét néztem anyukámékkal, és mint már tudod, amikor nagy ritkán tévét nézek, mindig bekattan valami. Most is volt egy ilyen eset, aminek kapcsán a bántalmazó kapcsolatokról, ezek energetikájáról és arról szeretnék beszélni, hogy hogyan gyógyuljunk ki belőlük.

Tehát a szitu a következő volt: az egyik beszélgetős műsorban az volt az egyik téma, hogy egy siket celeb lányt el akar venni feleségül egy sportoló (azt hiszem, futballista, és nem csak tapintatból nem írok neveket, hanem tényleg nem ismerem ezeket az embereket, így a nevüket sem tudtam megjegyezni). A lány anyukája szerint a fiú lelki terrorban tartja a lányt, és mocsokságokat csinál vele, például kihúzza a porszívót, miközben takarít, amit ugye a lány nem hall, és akkor bosszankodik, hogy mi történhetett. Értelemszerűen ez nem a teljes sztori, és nem emiatt az egy eset miatt gondoljuk úgy (nem csak anyuka, hanem én is), hogy a lány terrorizálva van, de aki akar, utánanézhet, nálunk itt most nem a részletek lényegesek.

No ezután bevágtak egy felvételt a műsorba, ahol az inkriminált párocskát interjúvolta egy hölgy, és erről az esetről beszélgettek. A fiú mondta, hogy őt zavarja, hogy a lány állandóan takarít (első kérdésem tanácsadóként: ez minek a tünete? nem csak az, hogy a fiút zavarja, hanem az, hogy a lánynak kényszeresen takarítania kell – kapásból egy-egy jó ok mind a kettejüknek egy konzultációra!), és ezért húzta ki a porszívót a konnektorból. A lány pedig mesélte a történetet, hogy szidta a porszívót, hogy miért nem működik ez a vacak. Eddig minden rendben is van, a bejátszás után jött a a szemöldök felrántó megnyilvánulás a vendégek és a műsorvezető részéről:

A lány nem úgy néz ki, mintha érzelmi terrorban lenne tartva.

HAHÓ! Elárulok egy “titkot”: SENKI, AKI ÉRZELMI TERRORBAN VAN TARTVA, NEM ÚGY NÉZ KI!

Sőt, általában, minél inkább terrorizálnak valakit, annál inkább igyekszik kifelé jóképet vágni és mosolyogni, mert leplezni próbálja, hogy mi a helyzet otthon. Ha voltál sajnos ilyen helyzetben már, akkor pontosan tudod… Hozzáteszem még azt is, hogy gyakran pont az néz ki áldozatnak, aki terrorizálja a másikat. És itt most nem arról beszélek, mikor már odáig fajultak a dolgok, hogy az áldozat agyba-főbe van verve, bár a szociális és egészségügyi munkások szerint a legtöbben még ekkor is védik a status quo-t, és inkább rejtegetik a sérüléseiket, mintsem világgá kürtölnék, hogy terorrizálva vannak.

Nagyon nehéz ezt a helyzetet megérteni olyannak, aki soha nem volt benne. Akinek sem gyermekkorában nem volt bántalmazó a családja, sem ő sem élt bántalmazó kapcsolatban (vagy ő volt a bántalmazó, és ezért nem tud róla), illetve közeli baráti, ismerettségi körében sem volt ilyen. Ezért kérlek, ha ezek közé tartozol, akik megúszták ezt idáig, akkor ne is szólj bele, és pláne ne ítélkezz emberek felett, akik bántalmazó kapcsolatban élnek áldozati félként. Köszönöm szépen!

Vissza a tárgyhoz tehát: Az emberek két ok miatt nem tűnnek úgy, mintha terrorizálva lennének, amikor már terrorizálva vannak. Az első a “szerelem”. Erről már többször beszéltem, hogy van ilyen, a sorsunk rossz értelemben véve vonz minket, és akiben egy olyan program fut, hogy ezt kell megélnie, az meg fogja találni a partnert hozzá. Ilyenkor van az, hogy a környezete már mindig is mondogatja, próbálja lebeszélni róla, hogy ezzel az illetővel legyen kapcsolatban, de hát ő baromi szerelmes, és mindenki más rossz, aki le akarja beszélni erről. Ezt nevezem én csörgőkígyó effektusnak. A pocok megbűvölten nézi a kígyó farkát, amikor az csörög vele. De ez a pocoknak hosszú távon nem jó, ezt megérted, ugye… Ilyenkor érezzük úgy, hogy annyira szerelmesek vagyunk, szinte levegőt sem kapunk nélküle. Belebújnál a bőrébe, és folyton vele akarsz lenni, éjjel-nappal, sülve-főve. Rossz hírem van, ez a fajta elsöprő szerelem és ragaszkodás általában nem jelent jót. Ez rendszerint egy program futását jelzi, bekapcsolt valami, egy lecke, amit még meg kell tanulni, egy sors, amit még el kell szenvedni. Most azt kérdezhetnéd, hogy de hát akkor vele kell lenni, nem? Hiszen meg kell tanulni a leckét! Igen, ez is lehet egy “megoldás”, főleg, ha túléled, de ez sajnos nem mindenkinek sikerül. Egyszerűbbnek és élvezetesebbnek tűnik azonban az, ha kioldjuk a probléma okát, és akkor nem kell szenvedni. Attól még lehet, hogy ezt az embert fogod választani, és vele leszel együtt, de nem fájdalmas leckék árán, nem egy bántalmazó kapcsolattól tanulod meg, amit kell, hanem kitartó, belső munka eredményeként.

A másik ok, amiért nem szoktuk látni, ha valaki lelki terrorban van tartva otthon, az az – és ez már az előrehaladottabb állapot, amikor a “szerelem” már elmúlt, vagy múlófélben van – hogy az áldozat már pontosan látja és tudja, hogy mi történik vele, már nem érzi jól magát a kapcsolatban, viszont szégyelli magát, szégyelli, ami történt, és ezt az egészet a saját számlájára írja, ami miatt még bűntudata is van. Hiszen annyian mondták, hogy ne menj hozzá férjhez… 

Mi lehet a megoldás és a kiút az ilyen helyzetekből?

Az első és legfontosabb, már legalábbis amit én a legfontosabbnak tartok az az, hogy ne büntessük magunkat azért, amilyenek vagyunk, amit csinálunk. Igen, lehet, hogy már megint egy alkoholistához mentél férjhez, lehet, hogy megint egy pszichopatába vagy szerelmes, stb. stb., de legalább ne haragudj magadra emiatt. Töröld a szótáradból a “hülye vagyok” és hasonló kifejezéseket. Amikor eljön az idő a változásra, amikor megérik benned, amikor a következő szintre lépsz és hátrahagyod azokat a gondolatokat, magartási és viselkedési formákat, amelyekkel ilyen kapcsolatot vonzol be, akkor úgyis el fog múlni, olyan könnyedén, ahogyan a fától elválik ősszel a megsárgult levél.

Ezen kívül javaslom az oldásokat, ha a változtatás határozott szándékával rendelkezel. Szoktam ilyeneket hallani, hogy “már hatszázszor kioldottuk”, oké, csak ilyenkor nem a terapeutád a hülye, és nem is a módszer rossz, hanem te nem akarsz eléggé megváltozni. Nem állsz még rá készen, hogy elengedd a szituációt. Persze, vannak rossz terapeuták, és gyanús módszerek, de olyan nincs, hogy mindenki hülye, csak te vagy helikopter…

Tehát az oldások, mikre érdemes ránézni ilyenkor:

Tapasztalatom szerint a párkapcsolati probléma szinte kivétel nélkül mindig önértékelési probléma is. Ami azt jelenti, hogy bár a “tünet” a párkapcsolatban nyilvánul meg, a probléma forrása benned gyökeredzik. Ez pedig azt is jelenti egyúttal, hogy lehet, hogy most még “csak” a párkapcsolatban veszed észre, hogy gond van, de szinte tutibiztos, hogy máshol is van, vagy ha még nem, hát előbb-utóbb lesz. Tudod jól, hogy minden energetikai elakadás előbb-utóbb az egészségünkre megy…

Mi szokott történni az oldás után? 

Először is, ne várd, hogy egy évek-évtizedek óta magad előtt görgetett önértékelési problémát egy ülés alatt oldjunk meg. Ez egy út, amin neked kell végigmenned, a tanácsadód csak abban segíthet, hogy erre az útra könnyebben rátalálj. Adok iránytűt meg térképet, de attól még neked kell felmenni a hegyre.

Amikor átbillen a folyamat, és oldódni kezd a beragadás, két dolog történhet: együtt tudsz lenni ugyanazzal az emberrel, de már játszmák és töltetek nélkül, szabadon, szeretetben. Vagy te szintet lépsz, de ő nem (neki más dolga van az életben, esetleg a számodra csak tanítómester volt), így elválnak útjaitok, részedről legalábbis békében.

Bejelentkezni, időpontot foglalni a shinbei78@gmail.com címen lehetséges. Egyelőre 2018. október végéig  szerdánként van személyes alkalomra lehetőség Budapest 9. kerületében. Skype-on folyamatosan vannak szabad időpontok!

Ismerd meg Önmagad! – És mindenre választ találsz. 

Címkék: , , , , , ,
Tovább a blogra »