Az autós csoportban hallom mindig, szidják a márkát, amivel én is rendelkezem. Rendben, az előítéletek miatt én sem akartam francia autót venni, de végülis Rezsőnél dobbant meg a szívem – na jó, ez is hülyeség. Egyszerűen éreztem, hogy nekem ez az autó kell, ez lesz az én autóm, és pássz.
Szóval hallom, hogy szidják a Renault-t, mekkora szar, és vannak is fura dolgok benne, és persze biztos nem mindegyik példány egyforma (apámnak volt két Dacia-ja, mind a kettőt nagyon hosszú ideig használta, egyikkel sem volt semmi probléma, és nem kellett a normálisnál többször szerelőhöz vinni. Nem voltak többet szerelőnél, mint a mostani Opel, ami sosem kop el, szemben a Daciával, amit “az egész család élvezi, egyik héten összerakja, másik héten szétszedi”). Arról azonban kevesebbet hallani, hogy a tönkrement gépjárművel ki hogyan bánt. Alapjáraton többet szeretünk másokra panaszkodni, mint belegondolni, hogy mi mit tettünk bele a dologba (legyen az egy autó vagy egy kapcsolat), hogy odáig fajult, ahova.
Ilyen autóm van nekem is, csak ilyen tengerpartom nincs még hozzá 🙂
Nálam a tárgyak sokáig tartanak, mert vigyázok a cuccaimra. És nem vagyok beteges tárgyfüggő, aminek mennie kell, hagy menjen, és a laptopom is állandóan tele van tüsszögve, tehát nem úgy értem a vigyázást, hogy folyamatosan tisztítgatom. Egyszerűen nem csinálok vele olyasmit, amire nem való, és odafigyelek rá, hogy ne okozzak benne kárt.
Egész életem során két dolog ment tönkre nálam. Egy Canon fényképezőgép, amit használtan vett nekem a kedvesem, és mint kiderült, nem csak gyári hibás volt a panel, de valószínűleg az előző tulaj dobálta is kicsit a gépet. Talán zsonglőrködött vele, mindegy. Ez elég fájdalmasan érintett, mert rohadt jó képeket lehetett vele csinálni, és az utódja, ami ugyanannak a vonalnak a továbbfejlesztett típusa, és újonnan vettem, és mai napig is megvan, de mégsem használom, mert egyszerűen nem csinál olyan jó képeket. A másik egy DM saját márkás elektromos fogkefe volt, aminek véletlenül eldobtam a blokkját. Gondoltam, mindegy is, nálam úgysem megy semmi tönkre, pláne nem garanciális időben. Ennek megfelelően a gyökér fogkefe pár hónap után tönkrement. Megjegyzem, nem a márkával van a probléma, most is DM-es elektromos fogkefém van, és kitűnően szuperál.
Sőt, annyira vigyázok a cuccaimra, hogy nálam még páratlan zoknik sincsenek (hacsak nem valaki más mossa ki a cuccaimat, és ő elkever egyet). Biztos előfordult ilyen, de hosszú évek óta egyetlen zoknim sem árvult el. És miért? Egész egyszerűen odafigyelek, amikor mosok. Miközben bepakolom a szennyest a gépbe, a zoknikat párjával együtt teszem be, egyforma zoknik esetén pedig számolom. Így, ha létszámhiány van, az feltűnik már a mosás elindítása előtt. Akkor körbenézek a szennyestartóban és környékén. Ja, mert már ott kezdődik a dolog, hogy a szennyesemet a szennyesbe rakom. Régebben mosózsákot is használtam a fehérneműnek, hogy az apró dolgok ne széledjenek szét, de mostanában nem szoktam. Mégis megvannak a zoknijaim. Pedig a páratlan zokni is olyasvalami, amit az emberiség fátumként fogad el.
Tehát a rossz Renault, a megmakkant laptop vagy a magányos zokni mielőtt panaszra nyitja ajkadat, gondolkodj el rajta, te mit tettél bele? Vigyáztál rá? Odafigyeltél, hogy mi történik?
Nem kell mániákusnak lenni, van egészséges középút is a nemtörődömség és a függőség között. Például a telefonomra veszek tokot és védőfóliát, de nem kapok idegrohamot, ha véletlenül kicsúszik a kezemből. A tárgyak csak tárgyak, és balesetek előfordulnak. Nem öntök bele kólát, és nem is teszem lehetőleg olyan helyre, hogy ilyesmi megtörténhessen, de ha pl. Norvégiában szakadó esőben elő kell vennem, hogy megnézzem, hol a búbánatban vagyok, akkor elő fogom venni, és igen, vizes lesz. Reménykedem benne, hogy ennyitől nem lesz baja (nem lett, pedig én a bugyimig átáztam aznap).
A rendszeres karbantartás és tisztítás mellett vannak még a tárgyak épségének megőrzésének lelki okai is. Arról már sokat beszéltünk, hogy a testi tüneteknek és betegségeknek van lelki oka, néhányan még azt is hallották már, hogy a balesetek is visszavezethetőek ilyen okokra. Na de a tárgyak elromlása! Az nem lehet. Pedig de. Az energiánk ugyanúgy kisugárzik a dolgokra, amik körülvesznek bennünket, és a tárgyaink épsége bizony függ a saját lelkiállapotunktól is. Talán veled is előfordult már olyan, hogy ideges voltál, vagy csak nagyon rossz hangulatod volt aznap, és minden tönkrement a kezeid között. Eltört a pohár mosogatás közben, a rohadt laptop is akkor fagyott le, amikor a legjobban kellett volna, hogy működjön.
Megint csak az autómmal példálózok: kétszer törtem el a csomagtér zárat, mind a kétszer feszült és ideges voltam, de egyik alkalommal sem izomból törtem el. Egyszerűen beledugtam a kulcsot, és eltört. Később kiderült, hogy víz jut a csomagtérbe, csak a szőnyeg alá, ezért nem volt egyértelmű. Illetve az autónak párszor kigyulladt a motorhiba lámpája. A hibát a szerelők megvizsgálták, és az üzemanyag beömlő nyílásnál lévő érzékelő volt a ludas. Ezek a problémák addig tértek újra meg újra vissza, amíg rájöttem, hogy a csomagtérben, az alatt a lemez alatt, ahol a víz felgyűlt, ott van az üzemanyagtartály az autóban. Mivel is van probléma? Az üzemanyagommal? Ráadásul rejtett probléma, mert nem konkrétan ott volt hiba, hanem körülötte. Amióta ezt kioldottuk – vagyis mi a probléma az én hajtóerőmmel – azóta nincsenek ezek a problémák az autóval sem. Igaz, arra is odafigyelek, hogy amikor a zárat nyitom, nyugodt legyek, és csak a zárnyitásra koncentráljak, mivel ezek a zárak gyárilag anyaghibásak, és könnyű eltörni őket.
Másnál is észrevettük már, hogy amikor az autó rendetlenkedik, olyankor gyakran az illető szabadságával van a probléma – nem tud, vagy nem akar szabad lenni, önkorlátozó programok aktiválódnak, a szabadság és a felelősségvállalás területén vannak blokkok. Miután ezeket megoldjuk, a problémák is elhárulnak rendszerint. Természetesen nem “csodás gyógyulásra” gondolok, de mondjuk tud új autót venni, vagy a régit megjavítja a szerelő, és többet nem jön ki ugyanaz vagy hasonló probléma.
Egy szó mint száz, ha valami tönkremegy alattad, mielőtt kívül hibáztatsz, kérdezd meg magadtól, hol van a te felelősséged a történetben. A válaszadásnál pedig légy őszinte.
Ha tetszett az írás, és szerinted másoknak is érdekes lehet, oszd meg bátran! Köszönöm!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: