Kitartó munkádat siker koronázza

 

A minap már írtam róla, hogy a gyógyulás (az élet bármely területén) folyamat. Most szeretnék egy esettanulmányt megosztani veletek. Egy férfi klienssel kb. tíz hónapja dolgoztunk rajta, hogy párkapcsolata legyen. Semmi probléma nincsen a fiatalemberrel, és eddig is voltak hosszabb rövidebb kapcsolatai, azonban úgy csaknem két évvel ezelőtt, a legutóbbi szakítása után, valahogy semmi nem jött össze. Nemhogy kapcsolat, egy randi sem.

Elkezdtünk dolgozni az ügyön, és noha én már az elején pedzettem, hogy talán az valamit jelent, vagy valami gondot okoz, hogy annyira közel sikerült albérletet találnia az anyjáékhoz, de nem ez jött fel elsőre töltetnek. Másodikra sem.

A haladást szépen fokozatosan meg lehetett figyelni, mert először beszámolt róla, hogy már sikerült beszélnie egy lánnyal, aztán el is hívta valahova, stb. De még mindig jöttek fel a töltetek, hogy nem érti a nőket, hogy nem érti a jelzéseiket, és a többi és a többi (igen, csajok, a fiúk is gyötrődnek miattunk néha. Nem annyira jellemzően, mint mi őmiattuk, de előfordul.)

Aztán eljutottunk a rosszul sikerült beszélgetésektől egy-két rosszul sikerült randevúig, de igazi áttörés nem mutatkozott. Egészen addig, míg a múltkor a családon dolgozva, egyébként összesen 3 oldás alatt, kioldottuk az anyukájával kapcsolatos gondokat, és azt, hogy mennyire zavarja, hogy anyu energiája belelóg az aurájába, hogy úgy mondjam. Hiszen végső soron nem az a probléma, hogy mennyire lakik közel a szülő, hanem az, hogy mennyire érezzük úgy, hogy ránktelepedik.

Egy szó mint száz, közel tíz hónap munka után végső soron akkor oldódott meg a probléma, amikor nem is konkrétan a párkapcsolatra oldottunk, hanem a családra. Amikor megtörtént az áttörés, másnap kezdett el ezzel a lánnyal beszélgetni, hamarosan randi, kölcsönös szimpátia majd bimbozó kapcsolat jött létre.

Azt akarom neked mondani ezzel, hogy addig kell csinálni a munkát, amíg el nem éred a kívánt végeredményt. Egy oldástól, kettőtől nem lett még párkapcsolatod? Vagy nem jött rendbe, ami van? Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy azok az oldások nem voltak sikeresek. Ha keresed a kulcsodat a táskádban, csak a tetején megnézed, és ha nincs ott, akkor betöröd az ajtót? Vagy nem mégy többet haza? Ugye, hogy nem. Ugye, hogy addig keresed a kulcsodat, míg megtalálod, és ha kell, ennek érdekében a táskád egész tartalmát kiborítod a folyosón? Tegye fel a kezét, aki csinált már ilyet 😀

Egy szó mint száz, ne keseredj el, és főleg ne add fel, ha nem jön rögtön össze. Addig kell csinálni, amíg eléred azt a végeredményt – végeredmény alatt pedig elsősorban azt a lelkiállapotot értem, ami neked kellemes – amit akarsz.